2004. évi költségvetés – az irányváltás, avagy a vegetálás, lesüllyedés költségvetése? Összefoglaló Érd Város Önkormányzata Képviselő-testületének 2004. január 29-i üléséről, a 2004. évi költségvetés-tervezet I. fordulós vitájáról. Felhasznált források, információk: a vita TV-közvetítése (Halom TV), a tárgyalt előterjesztés képviselőknek kiküldött anyaga, az Index Érdiek Klubja topicjának költségvetéssel kapcsolatos hozzászólásai, a képviselő-testület néhány tagjával folytatott beszélgetések. (Az összefoglalóban főbb kérdéskörönként csoportosítva, - nem az elhangzás sorrendjében! – ismertetem a hozzászólásokat, véleményeket. Személyes véleményt, megjegyzéseket is fűzök hozzá – ezeket, a megkülönböztethetőség érdekében dőlt betűvel jelzem. A fontosabb hivatkozások esetében a pontos szöveget, forrást vagy annak részletes ismertetését is csatolom, ezek a „linkre” kattintva érhetők el. A kék színnel jelölt részek szó szerinti idézetek.) A több mint 2 órás vita és kapcsolódó anyagok minden önálló témája nem kerülhetett az összefoglalóba, az a - véleményem szerint - leginkább fontos kérdésekre és véleményekre terjed ki. Így maga a válogatás és a személyes megjegyzéseim is szükségszerűen tartalmazhatnak szubjektív elemeket. 1. A Költségvetés általános kérdései 1.1 Az éves költségvetés vitájának és elfogadásra kerülő tartalmának jelentősége A polgármester, dr. Döcsakovszky Béla bevezetőjében felhívta a figyelmet az éves költségvetés jelentőségére: „Ez az önkormányzat legfontosabb rendelete, mert meghatározza, azt hogy az adott évben mire, mennyi pénzt fordítson az önkormányzat.” (A költségvetés-tervezet főtáblája mutatja be az előirányzatok fő csoportjait.) Tökéletesen fogta meg a dolog lényegét. A képviselők mesélhetnének arról, hány esetben volt, hogy – egyébként jogos - igényeikre azt a választ kapták: sajnos nincs a költségvetésben betervezve, így sajnos nincs rá pénzügyi fedezet. Ha a képviselő-testület a következő évi költségvetésben jóváhagyja, úgy majd jövőre megvalósulhat. További – az éves költségvetés jelentőségét emelő – szempont lehet az, hogy amíg nincs a városnak a 4 éves ciklus egészét átfogó gazdasági programja (márpedig Érdnek ilyenje nincs), addig az éves költségvetés lehet az, ami némileg irányt mutathat, milyen gazdasági elképzelései vannak a képviselő-testületnek a további évekre (minek ad prioritást, hol növeli illetve fogja vissza a kiadási előirányzatokat, mit kezd a város eladósodásával, mire fordítja az „aranytartalékokat” … stb.). Itt, a téma fontossága kapcsán hívnám fel arra a figyelmet, hogy éppen a Pénzügyi Bizottság nevében nem szólt senki hozzá a költségvetési vitához, senki nem ismertette a bizottság véleményét (sőt, ha jól figyeltem, írásban sem került kiosztásra olyan anyag, ami a Pénzügyi Bizottság állásfoglalását, javaslatait tartalmazta volna). 1.2 Prioritások Dr. Döcsakovszky Béla a következők szerint határozta meg a költségvetés prioritásait: „… Érd, ahol a saját jogú bevételek viszonylag alacsony szintet érnek el, az iparűzési adó bevétel és más helyi adók viszonylag alacsony szintűek. Ennek az oka a település gazdasági elmaradottsága, ezért kulcskérdés, és innen kezdve minden évi költségvetésnek első számú prioritása kell hogy legyen a gazdaság fejlesztése.” „Takarékos gazdálkodásra van szükség, mert nagy a kísértés, hogy … a működtetése fordítsuk a város anyagi erejét.” „ … Érd, lévén szegény település ezekre is kevesebbet tud, és mégis itt kell megspórolnunk azt az összeget, amelyet a jövő megalapozására kell fordítanunk, mert egyszerűen nincsen máshol lehetőségünk.” Az ez évi költségvetés első számúnak megjelölt prioritása alapján elsősorban a jövőt megalapozó, fejlesztési célú kiadásokra kell több pénzügyi forrást biztosítani. Nézzük meg, hogyan tükröződik ez a költségvetés-tervezetben (rendre a 2003. évi módosított előirányzathoz viszonyítva)? · Intézmények felhalmozási célú kiadásai: 2003-ban 63 millió Ft, 2004-ben 15 millió Ft. A tűzoltóság 2003. évi 14 millióját levonva is látványos a csökkenés, bár ez a felhalmozás csak nagyon közvetve hat ki a helyi gazdaság fejlődésére. · Önkormányzati igazgatási tevékenység: a felhalmozási célú kiadások lényegében változatlanok (2003.: 42 millió Ft, 2004.: 45 millió Ft), de ennek is csak nagyon közvetett lehet a hatása az első számú célra. · Város és községgazdálkodás felhalmozási célú kiadásai: 2003. 340 millió Ft, 2004. 439 millió Ft. A mintegy 30 %-os növekedés akár jelentősnek is minősíthető (habár a bázis is alacsony), azonban nem tudható, hogy a teljes összegből mennyi a helyi gazdaság fejlesztését, az adóerő-képesség növelését közvetlenül elősegítő tétel? >>> Részletek · Szennyvízelvezetés: a felhalmozási célú kiadások kevesebb, mint felére csökkennek (2003.: 129 millió Ft, 2004.: 60 millió Ft), bár ez sem gyakorol közvetlen hatást az adóerő-képességre. · A céltartalék előirányzata jelentősen meghaladja a korábbi évit (2003.: 12 millió Ft, 2004.: 356 millió Ft), ezen belül azonban legfeljebb az „egyéb pályázati önrész: 50 millió Ft” tartozhat (?) a helyi gazdaság növekedésére közvetlenül ható kiadások közé. >>> Részletek · A város és községgazdálkodás rovatán a szakvéleményekre, tervezésre előirányzott összeg (2003.: 62 millió Ft, 2004.: 100 millió Ft) ugyan nem felhalmozási célú kiadás, de jelentős része (?) valószínűleg, - remélhetően – a helyi gazdaság fejlesztését szolgálja. A fentiek alapján nem látszik a meghirdetett irányváltás, azaz, hogy a jövőben nagyobb pénzügyi fedezet jutna a helyi gazdaság, adóerő-képesség fejlesztésére. Mondhatni, alig találni a költségvetés-tervezetben egyértelműen ezt a célt szolgáló előirányzatot – jó esetben is csak 1-2 %-át éri el az összes tervezett kiadásnak. A polgármester által hangoztatott prioritás mellett csupán dr. Csőzik László (alpolgármester) és Kovács Péter (képviselő) érvelt. A többi hozzászóló vagy „kihagyta” ezt a kérdést, vagy pedig egyértelműen a működési kiadások elsőbbsége mellett szólt. (Ld. bővebben az 1.5 pontban ismertetett hozzászólásokban.) Az Érdiek klubja internetes topic hozzászólói inkább a polgármester által megjelölt prioritás, a fejlesztési, az infrastrukturális beruházások mellett kardoskodtak – kapcsolódó hozzászólásaik: 6695., 6726., 6727., 6733., 6747. és 6750. sz. alatt az Index összefoglalóban. 1.3 A költségvetés előkészítése során lefolytatott egyeztetések Dr. Döcsakovszky Béla a bevezetőjében szólt a költségvetési javaslat előkészítésének módjáról. Eredménytelennek minősítette a múlt évi gyakorlatot, amikor összevont bizottsági ülésen próbálták meg az álláspontokat egyeztetni. „Ezért az idén azt választottuk, hogy a hivatal leszűkítette a döntések körét arra a szintre, ahol valóban alternatívák merülnek fel, ahol valóban lehet „A” és „B” között választani, és ezt politikai egyeztetés tárgyává tettük, mert ezek a döntések már politikai döntések. … Ezért a frakciókkal egyeztettük, - mint a képviselő-testület valamennyi tagja előtt közismert, - s a frakciók elmondták első fordulóban a véleményüket. Nyilván hangot adnak ennek most a képviselő-testület ülésén is, és ezeket a véleményeket súlyozva és beépítve fogjuk előterjeszteni - remélhetőleg már elfogadásra, - a februári testületi ülésen a város 2004. évi költségvetését.” T. Mészáros András (képviselő) ugyanakkor a FIDESZ frakcióval az ülést megelőző második napon tartott egyeztetést „látszat egyeztetésnek” minősítette, mondván, hogy annak semmilyen eredményét nem látják a helyszínen kiosztott anyagban. Ilyen tartalmú, helyszínen kiosztott anyag valóban nem volt, de a polgármester nem is ezt ígérte, hanem azt, hogy a II. fordulós előterjesztésben veszik majd figyelembe az egyeztetéseken és az I. fordulós vita során elhangzottakat. Dr. Döcsakovszky Béla véleménye szerint, „… ha ez az egyeztetés látszat-egyeztetés volt, akkor ezek a javaslatokat, amiket most a FIDESZ-frakció tett, azok csak látszat-javaslatok, úgy tűnik.” Dr. Jackli Tamás (aljegyző) megelégedéssel jegyezte meg, hogy - véleménye szerint - hasznos volt a frakciókkal lefolytatott egyeztetés: „… nagyon sok dologban nem értettünk egyet, de nagyon sok dologban azért sikerült előrébb jutni, és tisztázni néhány dolgot, sőt meg is egyeztünk mind a négy frakcióban, hogy milyen változtatások lesznek a II. fordulóra. Mert azért az köztudott, illetve nyilvánvaló, hogy nem ezen a testületi ülésen lesz elfogadva a költségvetés, tehát nem a mai testületi anyagban kellett egy nap alatt átvezetni azokat a változtatásokat, amiben egyetértünk …” 1.4 Hatáskörök, döntési jog – szöveges rész T. Mészáros András kifogásolta a rendelet-tervezetben a polgármesterre ruházott hatáskörök indokoltságát, jogszerűségét. A 7. § (2) bekezdése kapcsán a következőket állította: „… lényegében az elkövetkezendő időszakban az a terv, hogy a költségvetés ellenőrzési lehetőségét és ellenőrzési jogát a képviselő-testülettől a polgármester, illetve a Polgármesteri Hivatal elvonja. … nem szabad meghagyni azt, hogy a polgármester egy személyben döntsön kiemelt előirányzatok közötti átirányításról, átcsoportosításról, nem szabad meghagyni, hogy a nem tervezett – esetleges – többlet-bevételek sorsáról a polgármester egy személyben döntsön … „ Részleteket ismertetett a polgármester hatáskörébe utalt eseteket, lehetőségeket felsoroló 7. §-ból „… én azt javaslom a képviselő-testületnek, hogy a 7. §-t úgy ahogy van, ki kell venni ebből a rendeletből, nem szabad megszavazni! Vagy pedig, ha nem így dönt a testület, akkor csak a 7. §-t kell megszavazni, majd pedig rábízni a polgármester úrra, hogy mit s hogyan csinál. … … én azt gondolom, hogy ez a jog, hogy hova és miként szeretné elkölteni a képviselő-testületet illeti meg mindenféleképpen, és nem lehet, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy törvénysértő módon, – véleményem szerint - alkotmány ellenes módon, az önkormányzati törvénybe ütközően, ezeket a hatásköröket a képviselő-testület átruházza a polgármester úrra.” Abban a képviselő úr valószínűleg téved, hogy mindezek a hatáskör átruházások törvénysértők, sőt alkotmányellenesek lennének, hiszen durva hiba lenne a Polgármesteri Hivatal szakembereitől, és az előterjesztést jogszerűnek minősítő Jogi- és Ügyrendi Bizottságtól, ha ez tényleg így lenne. A vonatkozó törvények – ismereteim szerint – a képviselő-testület hatáskörébe utalják ezeket a kérdéseket, de lehetőséget biztosítanak a képviselő-testületnek arra is, ha akarja, e hatásköreit a polgármesterre vagy bizottságaira delegálja. Az pedig már célszerűségi és bizalmi kérdés, hogy adott esetben kíván-e a testület ilyen mértékben lemondani a jogairól – mondhatni, éppen akkor lenne fontos a közös mérlegelés és döntés, amikor egy önkormányzat ennyire pénzszűkében van. Kádár Kenese (a Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Bizottság elnöke) is hangot adott ellenvéleményének a polgármesteri döntési hatáskör javasolt kiszélesítésével kapcsolatban. Hiányolta a garanciákat arra, hogy a költségvetés tényleges végrehajtása az elfogadásra kerülő számok szerint valósuljon meg. Példaként hozta fel az elmúlt évben kátyúzásra előirányzott 72 millió Ft-ot, melyből csak 20-40 millió Ft került felhasználásra. Talán én tévedek, de a 2003. évi előirányzatok között kátyúzás címén csak közel 30 milliót találtam, és kb. ennyi is került elköltésre az anyagban szereplő várható számok szerint. Kádár Kenesének és T. Mészáros Andrásnak válaszolva dr. Döcsakovszky Béla kifejtette, érti, hogy az ellenzék a polgármester és a bizottságok hatáskörének csökkentését javasolja, de a bizottságok elleni gyanakvás elhintését nem tartja fair-nek, mert a bizottságok abszolút legitim szervezetek, elvonni a hatáskörüket – puszta ellenzéki bizalmatlanság miatt – nem célszerű. „Minden pimfli üggyel a képviselő-testületnek foglalkozni, - tisztelettel szólván, - azt kell mondanom, hogy ostobaság, ostobaság!” Nem világos mire utalt pontosan, hiszen a képviselő, - és előtte más - sem a bizottságok, hanem a polgármester hatáskörének javasolt kibővítése célszerűségét, jogszerűségét vitatták. Lényegében ugyanezt fejtette ki a polgármesteri hatáskörökkel kapcsolatban is: „… Ugyanez a helyzet … a polgármester hatáskörei estében is. Ráadásul még az a különbség is megvan, hogy a polgármestert legitim módon választják, - éppen úgy, mint a képviselő-testületet, - tehát az ő személyében egy közvetlen, konkrét bizalom is megnyilvánul, egy konkrét felhatalmazottsága is van. … Tehát a polgármester cselekvési szabadságának a korlátozása az túl azon, hogy nem célszerű, bizonyos esetekben nem is törvényes. Tehát erre azért vigyázni kéne.” Ez a válasz meglehetősen általánosan szólt a hatáskörökről. A hozzászóló képviselők a rendelet-tervezet meghatározott pontjairól állították, hogy nem kellene a polgármester döntési hatáskörét ilyen mértékben kiterjeszteni. Nem derült ki a válaszból, hogy a polgármester ezen pontok elhagyását tartja-e nem törvényesnek, illetve ostobaságnak? A hatáskör elvonás kérdésében nem látott jogi problémát az aljegyző, dr. Jackli Tamás: „Hatáskör elvonás témájában vélemények lehetnek különbözők, szerintem nincsen hatáskör elvonás, de ez megint egy politikai döntés kérdése. Tehát a rendelet szövegében – ha a testület úgy dönt, át lesz vezetve, - tehát részemről ez technikai kérdés, amellett, hogy szakmailag nem feltétlenül értek vele egyet.” T. Mészáros András úgy ítélte meg, hogy a polgármester félreértette a hozzászólását, ezért pontosította az általa korábban elmondottakat: „ … Nem ott a probléma, hogy a képviselő-testület nem mondja meg, hogy a Dózsa Györgyi út sarkán van-e lámpa, vagy javítsuk-e azt a lámpát vagy sem, hanem ott a gond, hogy – emlékezzünk vissza, amikor Harmat Béla polgármester 15 millió Ft-os átcsoportosítási igénnyel lépett föl, akkor milyen zúgás volt a testületben, - most ebben a pillanatban a polgármester úrnak a 7. § pontosan 8 293 158 ezer Ft-os átcsoportosítási lehetőséget ad. És az, hogy a szocialista frakció ehhez nagyon sokat nem is fűzött, ehhez a lehetőséghez, és ehhez a fajta hatáskör elvonáshoz, ez egy meggyőződésemben erősít engem: ugye nagyon sokáig abban a tévhitben éltünk, - vagy élhetett az ország legalább fele, - hogy a szocialisták jót akarnak, csak rosszul csinálják. Most már számomra bizonyos, hogy a szocialisták nem is akarnak jót, és azt is rosszul csinálják!” A polgármester válasza: „Nagy a kísértés egyébként hogy ha az embert lehazugozzák, ugye, meg rossz szándékkal vádolják, meg más ilyenek hangzanak el, én azt gondolom, hogy egy költségvetési vita első fordulójában, ahol arról kéne beszélnünk, hogy honnan szedjük a pénzt, egyébként az úgynevezett közös bajban, - ha van baj, - én nem akarom ezeket visszautasítani, nem akarom pontról pontra megvádolni, vagy megválaszolgatni, de azt szeretném kérni, hogyha lehet, akkor térjünk vissza az érdemi részéhez a vitának, ne hazugozzunk, ne vádoljunk egymást rossz szándékkal, mert ez fordítva is igaz lehet. Mert én is vádolhatnám azzal a Fidesz-frakciót, - nagy a kísértés, - hogy a minél rosszabb, annál jobb elvét követik, és rombolnak, ahol csak tudnak, amióta ez a képviselő-testület megalakult. De én ezt nem mondom, és kérem, hogy próbáljunk meg a vita konstruktív térfelén megmaradni, hogyha csak lehet. Megértek némi politikai kísértést, hogy itt most demonstrálni kell sok mindent, - rendben van, - én ezekre nem is akarok mondom válaszolni, csak szeretném kérni, hogyha hozzá akartok járulni, ahhoz, hogy ez a úgynevezett rossz költségvetés jó irányba forduljon, akkor javaslatokat tegyetek! Például hogy honnan vegyük a pénzt, vagy hasonlókat. Ha pedig nem, hát hazugozzatok, csak akkor a – gondolom - a nyilvánosság is tudja majd, hogy mit gondoljon erről a kérdésről.” Nem gondolom, hogy ez az ütésváltás bármit is hozzátett volna – bármelyik oldalról – a költségvetés feletti kompromisszum kialakításához, csupán a vita hangulatának érzékeltetésére idéztem. A továbbiakban az ilyen fölösleges csörtéket kihagyom. Kádár Kenese hangot adott abbéli véleményének, hogy szavait nem félreértették, hanem inkább félremagyarázták azokat. „… Szó sincs arról, hogy én egy személyben, vagy valamiféle csoport élén át akarnám venni a Hivatal munkáját. … Én arra céloztam, - és célzok most is, - hogy garanciákat kérünk, intézményesített garanciákat. Mondjak egy példát egyébként a túlzott szabadságfokra: jelen szövegből az derül ki, hogy ha valamely iskola igazgatója jól gazdálkodik, és az előirányzaton felüli bevételre tesz szert, akkor jelenleg a polgármesternek joga van azt onnan elvonni, és odaadni másnak, - adott esetben, aki ügyetlenebbül gazdálkodott, - nem jól csinálja a dolgait. Véleményem szerint nem megengedhető! De hogy konstruktív maradjak, és igyekezzek az lenni, azt javasolnám, hogy a második forduló összeállítása előtt, adjon lehetőséget az aljegyző úr, és hát adott esetben egy tágabb kör, hogy tárgyaljunk arról, hogy milyen elfogadható törvénynek, alkotmánynak megfelelő intézményesített garanciákat lehetne ebbe beleépíteni ahhoz, hogy ezt mi jó lelkiismerettel elfogadhassuk.” 1.5 Milyen pénzügyi helyzetben van a város? Egyensúly – mozgástér. Dr. Jackli Tamás a költségvetés-tervezetben szereplő mintegy 284 millió Ft-os hitelfelvételi előirányzatot technikai hitelfelvételnek nevezte, ami csupán a bevételi és kiadási oldal főösszegeinek kötelező egyezősége miatt került beállításra: „…ez lesz majd a feladat, hogy ebben döntsön a testület, hogy ezt milyen módon tudja eltüntetni, és a bevételi oldalt bizonyos sorokon megemelni, a kiadási oldalt bizonyos sorokon csökkenteni … azt kérném a képviselő-testülettől, hogy szabja meg azokat az irányokat, illetve azokat a sorokat, ahol tényleg lehet változtatni, és egyensúlyba lehet a II. fordulóra hozni teljes mértékben a költségvetést.” T. Mészáros András a város pénzügyi helyzete kapcsán ismét elővette a polgármesteri jutalom ügyét: „…nem régen volt az, hogy a képviselő-testület szocialista frakciója egyszerű többséggel úgy döntött, hogy a Jogi, Ügyrendi Bizottság előterjesztése alapján, - hiszen konszolidálódott a város gazdasági helyzete és így tovább, és így tovább, …lényegében rendbe került állítólag a város pénzügyi helyzete, - ezért szavazta meg a szocialista frakció a polgármester úrnak a 80 %-os jutalmat. Most mondta az előbb, kb. 10 perccel ezelőtt a polgármester úr, hogy nem konszolidálódott kérem szépen a város anyagi helyzete, úgy rossz, ahogy van! Sőt, rosszabb, mert 2003-ban olyan költségvetést fogadott el a képviselő-testület, amelyben nem szerepelt hiány, és nem szerepelt hitelfelvétel. Ez a költségvetési tervezet, ami most előttünk van, ez már – írd és mondd, - kimondottan 300 milliós hitelfelvétellel, valamint 658 millió Ft-os – hogy mondjam, - megalapozatlan ingatlan értékesítéssel számol, és akkor még a többi eldugott hiányt még nem is neveztem meg. (A két említett szám az előterjesztésben valójában csak 284 illetve 629 millió Ft, bár ez az állítás lényegét nem befolyásolja.) Tehát ebben a pillanatban ott tartunk, ahol a közmondás, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát! … a Jogi, Ügyrendi Bizottságot éppen a polgármester hazudtolta meg az elmúlt tíz percben.” Dr. Csőzik László annak a véleményének adott hangot, hogy „… ez a költségvetés a fejlesztési célokat illetően igazándiból a vegetációra kényszerítené az önkormányzatot, ha – hál’ istennek, - nem következne be az az örvendetes tény, hogy a magántőke intenzíven elkezdett érdeklődni városunk iránt. Ezekről a célokról tehát nem kell lemondanunk.” Szerinte az egész költségvetés arra épül, hogy az évtized második felére létrejön Érden egy erős helyi gazdaság. „Arra építjük fel tehát ezt az ez évi költségvetést, hogy a hitelfelvétel, hogy a különböző fejlesztési célok középtávon finanszírozhatók lesznek az 1-2-3 év múlva meginduló adóbevételekből. Ha ez a premissza nem reális, akkor úgy, ahogy van, a költségvetésnek ezt a részét zárójelbe kell tenni, el kell felejteni, és vissza kell térni ahhoz a modus vivendihez, hogy lemondok a fejlesztési célokról és egyensúlyi helyzetet tartok . De én azt gondolom, hogy ez a premissza, ez az előfeltételezés reális …” Lenne persze még egy harmadik alternatíva is: a működési kiadások „megfogása”, takarékosabb, ésszerűbb gazdálkodás útján biztosítani a fejlesztésekhez a legalább hasonló nagyságrendű forrásokat. Dr. Döcsakovszky Béla hangsúlyozta, hogy hitelt csak fejlesztési célra szabad felvenni, „… méghozzá olyanra, amely majd az adóerő-képességben megjelenik …”, ebben teljes mértékben egyetért dr. Csőzik László alpolgármesterrel. Szabó Béla (képviselő) nehezményezte a hiány kezelésének módját: „… hátra van még az összesen 8 milliárdos költségvetés másfél milliárdos hiányának a leküzdése. Erre homályos, jelentős vagyonfelélést jelentő ingatlan eladásokat, 600 millió Ft-os tételben, kidolgozatlan intézményi megszorításokat 400 milliós tételben, illetve annál kézzel foghatóbb, a város alaptőkéjét képező kötvény-eladásokat 250 millió Ft-os tételben, és kölcsön-felvételeket 280 millió Ft-os tételben tervezett be a város szocialista vezetése. Itt az ÉVÁÉP Kht. lenullázásáról most nem is beszélek! Tehát a város üzemeltetésének, intézmények működtetésének szempontjából még csak most jön a feketeleves! Az érdiek pedig majd csak most döbbennek rá ezekre a többlet-terhekre, amikor majd megkapják az első számlákat. A lakosságot és az intézményeket sújtó száz és száz milliós többlet-kiadásokat, illetve többlet kiadások között meg kell még említenem azt a 300 millió Ft-os tételt, amelyet a közalkalmazottak béremelésére kell kigazdálkodnia a városnak évről-évre, ugyanis a szocialistákat a kormányzati székbe röpítő ígéret-halmaz egyik legnagyobb tehertételéről van szó. Ez az összeg, amelyet az MSZP-SZDSZ kormányzat megígért, a teljesítést viszont a városok, falvak nyakába lőcsölte, ez az a 300 milliós többlet költség tehát, amit ezentúl a városnak kell kigazdálkodnia évről-évre, a szocialista polgármesterek ugyanis nem kényszerítették rá a kormányzatot ennek kifizetésére. Érd város vezetése sem csatlakozott Szita Károly fideszes polgármester által kezdeményezett, ebben a témakörben elindított aláírás-gyűjtéséhez. Összességében tehát milliárdos hiányra sikerült felküzdenie magát a szocialista város-vezetésnek Érden, miközben a megtakarításokra semmiféle részletes hatástanulmányokkal, átvilágításokkal megtámogatott javaslatot nem látunk. Ugyanez vonatkozik a korábbi évek tapasztalatai alapján végrehajthatatlan, de jelentős vagyonfelélést betervező, úgynevezett ingatlan eladásokra is. Ezt az elnagyolt költségvetési tervezetet tehát még első fordulóban se tudom elfogadni!” (később aztán mégis elfogadta!) „Végezetül, mintegy alternatívaként figyelmébe ajánlom az Érdi Újság főszerkesztőjének, - aki most nincs itt éppen, - M. Nagy Péter úrnak, a költségvetés ilyetén, a fentiekben részletezett olvasatát is. „ Kovács Péter elmondta, önmagában a vagyon (ingatlanok, államkötvények) értékesítésében nem lát problémát, az a kérdés, mire fordítja a város. „…Én ezt abszolút támogathatónak tartom, abban az esetben, hogyha tényleg nem mennek el működési költségre – sőt, a - bár nem hangzott el konkrét szám erre a hitelelvételre, - hogy mi az határ, ameddig még el lehet menni, - én igenis azt mondom hogy, el kell menni addig a határig, mert a város abban a helyzetben van, amikor a előremenekülés az egyetlen lehetőség. Tehát nem, egyáltalán nem megoldás az, hogy most továbbra is üljünk ezeken az ingatlanokon, mert majd 2080-ban milyen jól el tudjuk adni. Most van itt az a lehetőség, amikor tényleg meg tudjuk forgatni ezt az összeget, tényleg tudunk idehozni vállalkozásokat. Ha most se lépjük meg ezt, akkor ez a lehetőség talán örökre elmegy Érd számára. Erre szeretnék egy választ, és én a magam részéről kérném, hogy ezt a hitelfelvételt továbbra is, amennyi, ameddig el lehet menni, azt építsük be hitelfelvételként, de lehetőleg valamilyen projekthez kapcsolódó konkrét hitelfelvétel legyen, ne egy folyószámlahitel, ami elmehet a működési kiadásokra!” Tiszteletre méltó és logikus álláspont. Kérdés, mennyire tud erre az elfogadásra kerülő költségvetés garanciákat adni, és mennyire képes ez az önkormányzat ezeket a vagyont beáldozó forrásokat hatékonyan felhasználni? (Ha mégsem fejlesztésre, hanem működési költségek finanszírozására kerül felhasználásra, vagy alacsony hatékonysággal használják fel a fejlesztési célokra, akkor bizony – utólag – hibás döntésnek minősíthető az utolsó tartalékok felélése, és a további eladósodás!) Dr. Berzéki Ferenc (az Egészségügyi Bizottság elnöke) is abból indult ki, hogy 1-1,5 milliárd hiányt mutat a költségvetés kiinduló változata és azt valamilyen módon nullára kell kihozni. „… Igen, én sem értek egyet azzal, hogy 300 milliós hitelt fölvegyen a város, - mint kiderül, nem is lehet, - hogy több mint 600 millió Ft-ért értékesítsünk ingatlant. A megtakarításokra amikor hivatkozunk, hogy intézményeknél megtakarítást lehet elérni. Valószínűleg lehet, de tudomásul kellene venni, hogy ez 10 milliós nagyságrendű lehet maximum, és nem több! Mit csinálunk, bezárunk intézményeket? Kérem szépen, akkor föl kell vállalni! … Akkora a különbség a hiány a kötelezettségeink között és a bevétel között, amit nem lehet egyszerűen csak simán megtakarításokkal elérni. Ezt jó lenne tudomásul venni. Én nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben van a városunk. Nagyon sajnálom, hogy csak ennyi a bevételünk, … én is nagyon szívesen elköltenék útra, járdára, közműfejlesztésre annyi pénzt, amennyit csak lehet, de tudomásul kell venni, hogy ennyi a város bevétele …” Szerinte is jó, hogy tavaly nem sikerült teljesíteni az ingatlan eladási tervet. Meg kell tartani azokat az ingatlanokat, amelyek később a bevétel növelő beruházásokhoz szükségesek. A képviselő úr sokak csöndes véleményének lényegét foglalta össze: 1) A tervezett bevételek és kiadások közötti másfél milliárdos hiányt meg kell szüntetni! 2) A bevételi oldalon ez nem megoldható, hiszen további hiteleket nem lehet felvenni, és ingatlan eladásokkal sem célszerű a hiányt kezelni. 3) Marad a kiadási oldal csökkentése, de az intézményeknél senki ne számoljon jelentős megtakarításokkal! 4) Következésképpen – bár ezt már nem mondja ki ilyen egyértelműen, - fel kell adni a fejlesztési célokat, az infrastruktúra javítását: ezekre nem, illetve alig jut pénz. Ez végül is egy logikus gondolatmenet, egy lehetséges választás, azonban ez az a pálya, ami - Csőzik alpolgármester szavaival élve, - a vegetáláshoz, a város relatív elmaradásának növekedéséhez vezet. Kéri Mihály (képviselő) egyetértett Berzéki képviselő intézményekkel kapcsolatos szavaival, sőt, szerinte még többet kellene az intézményekre fordítani, mint amennyi a jelenlegi költségvetés-tervezetben szerepel. Dr. Döcsakovszky Béla kifejtette, hogy helytelen a költségvetési hiány emlegetése: „… egyetlen félreértést szeretnék eloszlatni, itt többek szájából elhangzott már, … hogy mekkora hiány van ebben a költségvetésben. Ebben nincsen – egyelőre, mert hiszen az a célja, hogy tüntessük el a hiányt! A hiány az igények, és a reális lehetőségek között van … Nincsen! Csak az igényeket összhangba kell hozni az anyagi lehetőségekkel. És ez a költségvetés egyébként nem rossz, nem nem rosszak a lehetőségei, tisztelettel. Én szeretném, hogyha a reális lehetőségeken belül gazdálkodnánk, és javaslatokat tennénk … Javaslatokat kérünk arra vonatkozóan, hogy melyik ujjunkat harapjuk meg adott esetben?” Az egyensúly kialakításához vezető javaslatok hiányát a vita során a polgármester, az aljegyző, néhány képviselő újra meg újra szóvá tette. Hogy mennyire nem voltak ilyen javaslatok, azt az is jelzi, hogy az előbbi hozzászólás mintegy másfél órányi vita után hangzott el. Segesdi János (a Szociális Bizottság elnöke) nehezményezte, hogy folyamatosan rajtuk kérik számon a konstruktív ötleteket, holott nem ők vezetik a várost. „… ezt azért a másik oldal játszi könnyedséggel megteheti, hiszen ők vannak – úgymond – hely… telken belül.” Az egyensúly, a mozgástér kérdésköréhez kapcsolódó internetes hozzászólások 6629., 6637., 6639., 6726., 6733., 6747., 6750. és 6754. sz. alatt az Index összefoglalóban. 2. Bevételek 2.1 Ingatlan eladások Kádár Kenese irreálisnak tartotta az ingatlan eladásokból betervezett mintegy 629 millió Ft bevételt. „Mindenki emlékszik még, - szintén két-három hónapja, – arra az ülésre, amikor is kiderült, hogy az ennél lényegesen alacsonyabb költség beállítással (szótévesztés, nyilván bevételre gondolt) négyszáz-valahány millióval szemben kb. 14-15 %-ra sikerült a Vagyongazdálkodási Bizottságnak ezt a rubrikát teljesíteni. Tehát irreális!” Dr. Döcsakovszky Béla az ingatlan eladások szükségességéről a következőket fejtette ki: „… hogy az ingatlan eladások megalapozatlan mivoltáról is beszéljünk, ez is olyan kérdés, hogy a költségvetést nullára kell hoznunk. Ha le tudunk faragni a kiadási oldalból úgy, hogy az tűrhető maradjon, és mégis működőképes maradjon minden intézményünk, akkor én benne vagyok, hogy az ingatlan eladásokat töröljük, illetve korlátozzuk úgy, hogy kizárólag fejlesztési célra használható fel az így befolyó bevétel. … kérem a képviselő-testületet, hogy tegyenek javaslatot arra, hogyan korlátozzuk a kiadásokat! … Ilyen javaslatokat fogalmazzunk meg, hogy honnan vegyük el a pénzt?” Kovács Péter nem ítélte túlzónak a 600 milliónál magasabbra tervezett ingatlan értékesítési bevételt: „… tavaly megkötött szerződésekből most sokkal magasabb pontról indulunk eleve, ami biztosnak látszik, és ehhez képest kell már csak megtalálni azt a pár száz milliót, és a Vagyongazdálkodási Bizottság – szerintem – ezt meg is fogja tenni, illetve a város-vezetés. A Tamás (Dombai Tamás, a Vagyongazdálkodási Bizottság elnöke) nem kér szót, azért elmondom én, hogy a Vagyongazdálkodási Bizottság szinte hetente ülésezik, tehát felvette azt a ritmust, amit tavaly a Pénzügyi Bizottság már elkezdett, és meg fognak történni a szükséges dolgok.” A képviselő úr az interneten további részletekkel is szolgált a tervezett ingatlan eladásokról: 6714. sz. hozzászólás az Index összefoglalóban.. 2.2 Államkötvények eladása Kádár Kenese felvetette, hogy a bevételek között beállított kb. 250 millió Ft értékpapír értékesítéssel vajon „nem az aranytojást tojó tyúkunkat vágjuk-e le”, majd feléljük ezt a tartalékunkat is? A továbbiakban a kötvények értékesítése nem került szóba, mint ahogy az sem, hogy már tavaly is sikerült közel 300 milliónyi államkötvényt felélni a város működési költségeinek finanszírozására. 2.3 Hivatali, intézményi bevételek Mórás Zsolt (a Vagyonnyilatkozati és Összeférhetetlenségi Bizottság elnöke) a hivatali bevételi források lecsökkenése okáról érdeklődött: „… a hivatali bevételi forrás 2003-ban 340 millió Ft körüli összeg, és a 2004-es terv pedig 149 millió Ft. Az a kérdésem lenne, hogy ez mitől csökkent? Az intézményi bevételnél ugyanez, bár ott jóval kisebb a csökkenés.” Dr. Jackli Tamás elmondta, a különbség oka, hogy kikerült két olyan tétel, ami korábban mind a kiadási, mind a bevételi oldalon szerepelt: az illetékbélyeg eladás bevétele és annak költsége, illetve az ÉTV részére átadott közművek bérleti díja, a másik oldalról az ezzel megegyező karbantartási költségek. Mivel mindkét tétel azonos mértékben okozott csökkenést a kiadási oldalon is, így a költségvetés egyensúlyi helyzetét ez a változtatás egyáltalán nem befolyásolta. 2.4 Hitelfelvétel Többen is kétségüket fejezték ki, van-e egyáltalán lehetőség a hitelállományt növelni, figyelembe véve a jogszabályi korlátokat? Dr. Döcsakovszky Béla szerint kezdeményezni kellene azon törvényi előírás módosítását, amely az egyes önkormányzatokra a saját bevételeik 70 %-ában korlátozza a maximális eladósodás mértékét. Valami ésszerűbb megoldásra lenne szükség, hiszen a jelenlegi előírások éppen azon hátrányos helyzetű önkormányzatok hitelből történő fejlődését korlátozzák leginkább, amelyeknek az alacsony saját bevételük miatt amúgy is nehéz a helyzetük. Abban nyilvánvalóan igaza van, hogy a magas saját bevételi hányaddal rendelkezők mozgástere így nagyobb, de a törvény gyaníthatóan nem a fejlődési lehetőségek differenciálása oldaláról, - és főleg nem céljából - közelíti meg a kérdést. Egyszerűen arról van szó, hogy minden hitelfelvétel esetén fontos szempont a visszafizetés (tőke+kamatok) képessége. A törvényalkotók úgy ítélték meg, hogy ha egy település pl. a saját bevételeivel megegyező mértékű hitelállományt „épít fel”, akkor nagy valószínűséggel nem lesz képes azt visszafizetni, „csődbe megy”. Ennek a veszélyét kívánja ez az előírás mérsékelni. Dr. Jackli Tamás válasza a hitelfelvétel jogi korlátait firtató kérdésekre: „Ha jól emlékszem, - és remélem jól emlékszem, - az előző felszólalásomban kiemeltem, hogy az előterjesztett főtáblában megjelölt hitelfelvétel technikai jellegű. A mai I. fordulónak lenne talán legfőbb feladata, - de egyik fő feladata mindenképpen, - hogy ez a sor törlődjön, és határozza meg a képviselő-testület, hogy milyen bevételnövelő és kiadáscsökkentő tényezőkkel tűnik el ez a sor a költségvetésből!” Dr. Csőzik László felvetésére válaszolva dr. Jackli Tamás elmondta: ”… egyáltalán lehet-e fölvenni hitelt? A jelenlegi számításaink szerint nagyon korlátozott ennek a hitelfelvételnek a mértéke. Az itt megjelölt összeget biztos, hogy nem lehet fölvenni hitelben, mert nem engedélyezi egyrészt az önkormányzati törvény, az ahhoz kapcsolódó költségvetési jogszabályok, s mindenképpen az orrunkra koppintana törvényességi szempontból a kincstár, - aki ezt ellenőrzi is, - hogy az adott mértéket túllépjük, vagy nem lépjük túl.” Kapcsolódó hozzászólások 6651., 6671. és 6687. sz. alatt az Index összefoglalóban.. 2.5 Helyi adók Dr. Csőzik László kifejtette, továbbra is ajánlja a progresszív adóztatás bevezetését a társadalmi igazságosság érdekében. Ha lehet, még az I. félévben, ha ez nem lehetséges, úgy a II. félév végén javasolja az adórendeletet ennek megfelelően módosítani. A progresszív adóztatás alatt azt érti, hogy több – különböző – adókulcs kerüljön megállapításra, alacsonyabb az alacsonyabb értékű, magasabb a magasabb értékű ingatlanokra. Véleménye szerint az lenne a jó, ha a bevétel tömege ettől nem csökkenne, a legmagasabb kulcsot lényegében nem növelnék, de beépítenének egy progressziót, miszerint az alacsonyabb értékű ingatlanokra alacsonyabb adókulcsok kerülnének megállapításra. A progresszív adóztatás önmagában egy valóban mérlegelendő lehetőség, – személy szerint nekem tetszik is, - de az előadott módon sajnos nem valósítható meg. Ha senkinek nem emelkedik az adókulcsa, de eközben bizonyos sávokban csökken, akkor szükségszerűen csökken a bevétel ahhoz képest, mintha mindenki adókulcsa változatlan maradna. Progresszív adóztatás mellett vagy el kell fogadni a bevétel csökkenést, vagy ha változatlan bevételhez ragaszkodunk, úgy a felső sáv(ok)ban emelni kell az adókulcsot. Hasonló megállapításra jutott dr. Jackli Tamás is: „… elhangzott, hogy próbáljunk meg arra javaslatot kidolgozni, hogy az építményadónál is sávos, de úgy, hogy ne csökkenjen az adóbevétel. Na most ez az, ami kizárja egymást, és lehetetlen, mert év közben adót nem emelhetek, ha pedig ugye változtatásokat vezetek be, az csak kedvezmény lehet. Hogyha kedvezményeket vezetek be, és ugyanannyi is maradjon az adóbevétel, ez fából vaskarika, és valahogy nem jön össze nekem sehogy sem. Tehát ez ebben az évben semmiképpen nem lehetséges, az más kérdés, hogy majd év végén, amikor az adórendszer vizsgálata van, a 2005-re vonatkozó adó-jogszabályok kapcsán meg kell vizsgálni ezt a kérdést, és egyik iránya lehet a javaslatoknak, hogy milyen irányba mozduljon el a adórendszer 2005-ben.” Varga László (az Oktatási és Művelődési Bizottság elnöke, oktatási tanácsnok) felhívta a figyelmet arra, hogy egyes ingatlanok esetében – a nyilvántartások hiányossága miatt – nem kerül kivetésre az adó. Fokozottabb ellenőrzést javasolt. Baráth Ferenc (a Városfejlesztési és Műszaki Bizottság elnöke) egyetértett VargaLászlóval: „… igaz, hogy a nyilvántartás szerinti adóbehajtás az 90 % fölött van, de az adóbevallás szerintem, - és nagyon sokunk szerint – sokkal rosszabb állapotba van. Nyugodt szívvel be lehetne egy szigorúbb adóbehajtási technikával a ingatlanadókból, valamint a telekadókból behajtani. És ugyancsak azoknak a lakosoknak, akiket szintén említettek, - akik itt tartózkodnak Érden, azonban állandó lakosként nincsenek Érdre bejelentve, - szintén az adójából sokkal többet lehetne beszedni, és akkor a két oldal közötti különbség már eleve javulna.” Varga László újból megerősítette, hogy – szerinte – az ingatlanadó bevételi előirányzata megemelhető. Dr. Jackli Tamás válaszában elmondta, hogy az építményadó nyilvántartás meglehetősen pontos, max. 2-3 %-os tartalék lehet benne, azaz abban, hogy teljes körű legyen az adóztatottak köre, 5-10 millió Ft-nál több bevételi lehetőség nincsen. 2.6 Költségvetési visszaosztás, normatív támogatások Varga László arra hívta fel a figyelmet, hogy a város lakosai közül jó néhányan nem jelentkeztek be Érdre, és így jelentős költségvetési támogatástól esik el a város: „… az iskolai beiratkozásokból arra lehet következtetni, hogy Érd városában a bejelentett, - legyünk kerek számokkal szólva, - mintegy 60 ezer lakosa helyett életvitel-szerűen ebben a városban több, de legalább 70 ezer ember él. Ez a mintegy 10 ezer ide be nem jelentett, de itt élő, a város szolgáltatásait természetesen igénybe vevő lakóknak a fejpénze, - elnézést kérek, mutatom (idézőjelet mutat az ujjaival), jobb szót nem tudok, - tehát a költségvetésből biztosított pénze, személyi jövedelem adójának az éppen aktuális hányada, összességében személyenként egy ekkora tételnél minden egyes emberre 100-120 ezer Ft-ot jelent. … Kérem szépen, tessék szíves lenni ezt 10 ezerrel megszorozni, és máris 100 milliós nagyságrendnél tartunk.” Sajnos figyelmen kívül hagyja az elnök úr azt a tényt, hogy az éves költségvetés megalkotásánál ez már megváltoztathatatlan tény, azaz – akár rendben van ez így, akár nem, - nincs lehetőség azon módosítani, hogy mennyi a folyó évre a lakosság arányában tervezhető bevétel. Arról sem szól, hogy ez nem egy újdonság, és arról sem, mit tett az új önkormányzat annak érdekében, hogy ez a – valóban –sajnálatos helyzet megváltozzon. 2.7 Pest megyei Önkormányzat támogatása az oktatási intézmények fenntartásához Varga László abbeli reményeit fejtette ki, hogy a Pest megyei Önkormányzattal kötött megállapodás alapján további, a költségvetés tervezetében nem szereplő bevételekre lehet számítani: „… ez is valamelyest javítani fog a maga néhány tíz millió forintjával.” Bár igaza lenne, - eddig még semmilyen hivatalos információ nem került nyilvánosságra, ami azt igazolná, hogy 2004-ben a megye több tíz millióval járulna hozzá a három intézmény kiadásainak finanszírozásához! 3. Konkrét kiadási célok 3.1 Közbiztonság Tímár Istvánné (az Ügyrendi, Jogi és Közbiztonsági Bizottság elnöke) a bizottság nevében kifogásolta, hogy közbiztonságra illetve polgárőröknek elkülönített pénzt nem találtak a költségvetésben, pedig az elmúlt évben elfogadta a képviselő-testület a Közbiztonsági Koncepciót, és ennek kapcsán elhangzott, hogy nagyon fontos volna a polgárőröknek, illetve a közbiztonságra pénzt elkülöníteni. A bizottsági elnök asszony még finoman is fogalmazott, hiszen nem csupán elhangzott, hanem a képviselő-testület által megszavazott Közbiztonsági és bűnmegelőzési koncepció is tartalmazza ezt az elhatározást: „A koncepcióban megfogalmazottak szerint a Képviselő-testület létrehozza a bűnmegelőzési és költségvetési célkeretet. … A költségvetés készítésekor a keretösszegnek megfelelő költségvetési sort kell létrehozni.” … majd később a Feladatok között: „A város a közbiztonsági, bűnmegelőzési költségvetési célkereten keresztül anyagi pluszforrást biztosít a helyi rendőrkapitányság részére. …” A dokumentum tartalmazza a polgárőrség által tervezett önkormányzati támogatás összegét is 9,4 millió Ft-ot megjelölve (237/2003. (XI. 06.) ÖK számú határozat) – bár a testület konkrét összeg biztosítására nem vállalt kötelezettséget. 3.2 Út- és járdaépítés Kádár Kenese hiányolta a költségvetésből az intézményesített garanciákat, a garanciákat a korábbi ígéretek betartására. „ … körül-belül két hónapja, hogy a képviselő-testület egy bizonyos része azzal a kikötéssel szavazta meg például az adórendelet módosítását, - többek között mi is, - hogy pántlikázzuk meg a kb. 250 millió Ft többlet-bevételt, és kizárólag út- és járdaépítésre fordítsuk! Kérem tisztelt képviselőtársaimat, nyújtsa fel a kezét az, aki megtalál 250 millió Ft út- és járdaépítésre fordítandó költséget ebben a költségvetési tervben! Nincs annyi! 100 millió – 120 millió körül van itt-ott, és hát azok sem mind egyértelműek, mert lehet, hogy más építési beruházásra fognak menni.” Dr. Csőzik László árnyalatnyival eltérőt javasolt az ingatlanadóból befolyó bevételek felhasználására: javaslata nem csupán az út- és járdaépítéseket jelölte meg felhasználási célnak, hanem általában a fejlesztéseket, infrastruktúra-fejlesztést. Ő is ragaszkodott ugyanakkor ahhoz, hogy csak ilyen kötött célokra lehessen ezt az összeget elkölteni, és kérte a költségvetési rendelet szöveges részében nevesítve rögzíteni, hogy milyen infrastruktúra-fejlesztésekre kerüljön sor ebből a 250-300 millió Ft-ból, lehetőleg prioritást is felállítva közöttük. A „pántlikázás” kérdésére dr. Jackli Tamás a következőket válaszolta, visszautalva az előzetes egyeztetésekre: „… ez megint egy olyan kérdés, hogy megegyeztünk benne, hogy valóban három vagy négy soron szerepel az infrastruktúra illetve útfejlesztésre az építményadóból befolyó összeg elköltése. És mi vállaltuk, hogy egyrészt a szöveges részbe beépítjük az SZDSZ-frakció kérésének megfelelően, másrészt ezt az irdatlan sok táblázatot még egy ici-picivel megtoldjuk, ahol külön is részletezzük, hogy a költségvetés melyik táblázatában milyen soron különülnek el különböző feladatok, amelyek ezt a pénzt takarják, ezt a 220 milliót, - és akkor felhívnám a figyelmet, hogy ez 220 és nem 250, mint egyesek erre már célzásokat tettek, illetve elhangzott ez a szám.” Aljegyző úrnak abban nyilvánvalóan igaza van, hogy az építményadóból tervezett bevétel 220 millió Ft, de akik a 250 millió Ft „pántlikázásának” szükségességére utaltak, azok nem az építményadóra, hanem az ingatlanadóra hivatkoztak – ami az építményadó és a telekadó összege, - ez pedig a tervezet szerint valóban 250 millió Ft (egész pontosan: 257 millió Ft) bevételt jelentene. Az eltérés oka talán abban is lehet, hogy az adórendelet vitája során először az ingatlanadó út-, járdaépítésére fordítása mellett hangzottak el javaslatok, azonban a határozati javaslat megfogalmazásakor ez már az építményadóra „szelídült”. 3.3 Fejlesztési, felhalmozási célú kiadások(az út- és járdaépítésen felüliek) Baráth Ferenc tételesen ismertette a költségvetés-tervezetben szereplő, fejlesztési célú előirányzatokat: „A 28-as tábla 61-től 63-as soráig összesen 128 millió Ft-ot tervez elő különböző fejlesztésekre: városközpont, sportcsarnok, és a különböző beruházásokhoz szükséges kisajátítások biztosítására.” (A 128 valójában 160 millió, hiszen ezekre a kiadásokra ÁFA is vetül, és természetesen ezt is tartalmazza a költségvetés előirányzata.) „… 28-as tábla 72-es sorában ingatlan felújításokra 128 millió Ft-ot terveztek elő …” A bizottsági elnök úr bizonyára pontosabb információkkal rendelkezik, de a táblázat vonatkozó címszava csupán „ingatlanok”, ami alapján akár ingatlan vételt is takarhatna. A kételyt tovább növeli, hogy erre a valójában 129 millió Ft-ra nem tartalmaz a költségvetés ÁFA előirányzatot, pedig a felújítási költségek ÁFA-kötelesek. „… 35-ös tábla 18-as sorába felszíni vízelvezetés, - ami a városba óriási probléma, az egész városba, - 18 millió Ft van betervezve (az előterjesztett anyagban valójában 15 millió Ft szerepel), igazából sokkal több is elférne. 35-ös tábla 19-es sorába felszíni vízelvezetésre 40 millió Ft van betervezve …” A felszíni vízelvezetés hivatkozott két előirányzata között az a különbség, hogy a 15 millió az átereszek tisztítása, a 40 millió Ft pedig gyűjtő főárok rendszer építése címen szerepel. A bizottsági elnök úr további fontos kiadási előirányzatokat is sorolt (kátyúzás, síkosság mentesítés, buszmegállók karbantartása stb.), azonban ezek – lévén működési célú felhasználások, - nem vehetők figyelembe a fejlesztési célú kiadások között. Kapcsolódó hozzászólások 6633., 6634., 6765., 6789. és 6791. sz. alatt az Index összefoglalóban. 3.4 Dologi kiadások Kádár Kenese irreálisnak nevezte a dologi kiadásoknál betervezett, a megelőző évnél kb. 400 millióval alacsonyabb előirányzatot (az előirányzat valójában 368 millió Ft-tal marad a 2003. évi módosított előirányzat alatt), mondván, az árszint növekedett. Valószínűleg figyelmen kívül hagyta azt, hogy az elmúlt évben a város költségvetéséből finanszírozott szemétdíj – kb. 236 millió Ft, - ezen a soron jelentkezett, 2004-ben viszont ez nem az önkormányzatot, hanem a lakosságot terheli. Kikerült a kiadási oldalról (is) az illetékbélyegek forgalmazásával kapcsolatos költség, továbbá több mint 100 millió Ft-nyi az olyan dologi kiadás, ami csupán átcsoportosításra került, és az ÉVÁÉP-nek biztosított havi finanszírozás növekményében jelentkezik, – az ÉVÁÉP-nek történő feladat átadással együtt. Az önkormányzat dologi kiadásai így – összehasonlítható bázison - valójában nem csökkennek, némileg még talán nőnek is. Segesdi János ellentmondást vélt felfedezni a dologi kiadásokra deklarált átlagos 5,5 %-os emelés, és a dologi kiadások tervezett összesített előirányzatának 18 %-os csökkenése között. Ugyanaz a helyzet, mint Kádár Kenese hozzászólása esetében: nem veszi figyelembe a kikerülő szemétdíj, illetékbélyeg forgalmazás, valamint az ÉVÁÉP-hoz történő feladat- és pénz-átcsoportosítás hatását. Baráth Ferenc védelmébe vette a tervezés címen előirányzott 100 millió Ft-os összeget: „… Addig nem lehet építeni, amíg nincsen valamire terv, és nincsen valamire jóváhagyott terv. Márpedig utat, járdát, körforgalmat és egyéb nagyberuházásokat csak jóváhagyott tervek alapján lehet csinálni. Ha a tervet elkészítjük, akkor kezdhetünk hozzá az építkezéshez.” Csibrák Csaba (a Gyermek, Ifjúsági és Sport Bizottság elnöke) örömmel nyugtázta, hogy a sportlétesítmények fenntartása és üzemeltetése már külön soron szerepel a költségvetés kiadási előirányzatai között – tavaly ez még nem így volt. A sporttámogatás mértékét azonban kevesellte: „… 2003-ban 17 millió Ft volt, nagyon nehéz volt a sportegyesületnek ebből a támogatásból kijönnie, sőt problémáik is voltak, ez most 14 millióra csökken. Úgyhogy arra kérném a költségvetés készítőit, hogy a következő körben ezen az összegen gondolkodjanak el!” Talán jellemző is lehet a helyzetre, hogy a működési jellegű kiadások mérséklésére gyakorlatilag nem hangzott el javaslat, csupán további emelésükre (ld. még 3.5 pont). Ezek a kiadások pedig mintegy 7 milliárd Ft-ra rúgnak, ami az összes kiadások közel 85 %-át teszi ki a költségvetés-tervezetben! 3.5 Személyi jellegű kiadások Varga László hozzászólását a személyi jellegű kiadások, ezen belül az un. soros előrelépésekre tervezett összeg megalapozottságáról szó szerint idézem (nem lévén a téma szakértője, nem szeretném bármilyen rövidítéssel akadályozni, hogy mások számára kiderüljön a javaslat lényege): „… az egyeztetés során is szó esett róla, és most is meg kell, hogy ismételjem, az intézményeknél van úgynevezett soros előrelépés. Ennek a soros előrelépésnek az egyéb bér részektől független beiktatását kellene tenni. A szöveges részben is megtalálható, ami az intézményekre vonatkozó, az elmúlt esztendőben elkezdett, átvilágításnak a befejezése, illetve ezt követően hatályba lépése az oktatási intézmények jellegzetes működési rendjéből következően szeptember 1-jétől válik hatályossá. Az itt látszó anomáliákat, - kinek látszólagos többletével, kinek hiányával, - én most azért nem kívánok foglalkozni, mert ez a módosítás a tanév végét, óvodai év végét megelőző testületi ülésen legkésőbb be kell, hogy következzen, és erre felkérem jegyző urat, aljegyző urat is, s a hivatal érintett dolgozóit, hogy ezzel semmiféleképpen ne csússzunk, mert a dolog működési rendjét lehetetlenítenénk el ezzel. Én úgy gondolom, hogy itt még lesz néhány körös hozzászólás, ezeknek a javaslatoknak a bedolgozásával elfogadásra javaslom I. fordulóként a költségvetést.” Kéri Mihály, - a soros előrelépés finanszírozására irányuló, – ismételt kérdésére válaszolva a polgármester részletesen ismertette a probléma lényegét és előzményeit. Ezen belül kitért arra, hogy olyan, az előző városvezetés által leszerződött többlet jövedelmekről van szó, amelyek indokoltsága kapcsán kételyek merülnek föl, ráadásul - a máshol szokásoshoz képest - ezek határozatlan időre kerültek odaítélésre. A számítások szerint a korábbi rendszer, a kapott többlet juttatások fenntartása – több év alatt összesen – mintegy 154 millió Ft többlet kiadást jelentene az önkormányzatnak. Ezzel összefüggésben jelezte azt is, hogy e többlet jövedelmek eltörlése jogi aggályokat is felvethet. Elmondta ugyanakkor, hogy a képviselők előtt lévő költségvetés-tervezet nem tartalmazza a soros előrelépések kapcsán a pedagógusok által remélt többlet fedezetét, de ennek megváltoztatásától sem zárkózott el. A képviselőket kérte fel döntsenek a kérdésben! „… Egy lehetséges alternatíva, a képviselő-testületnek megfontolásra ajánlom, meglépjük, ne lépjük? … Ebben az évben ennek a költségvetési kihatása … nagyjából olyan 30 millió Ft körüli. Ez az ez évben sorosan előrelépőket érintő része ennek a 154 millió Ft-nak. … Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ez vitás jogilag némiképpen. Különféle perek folytak ez ügyekben, különféleképpen értelmezhető ítéletek is születtek. … … ajánlom a képviselő-testületnek megfontolásra: kívánja-e felvállalni ezeknek a többlet jövedelmi lehetőségeknek a megszüntetését, - de ez csak fokozatosan történhet, a soros előrelépésekbe történő beszámítással, - vagy nem kívánja, és azt mondja, hogy ezt mindenkor otthagyja a pedagógusoknál. … a kérdésre a válasz: … ez a … változat nem számol az ezzel járó kiadással, tehát a 30 milliót ez a változat megspórolja. … Ezen változtatni kell, - ha kíván a képviselő-testület. Ezt kell eldönteni!” Dr. Csőzik László ismertette az SZDSZ frakció álláspontját, miszerint – ha egy mód van rá, - szeretnék ezt a pénzösszeget meghagyni a pedagógusoknak. Bár egyetért azzal, hogy zavaros rendszer került kialakításra, nem tartja célszerűnek ennek megbolygatását. Ezt egy – ilyen tárgyban született, - másodfokú ítélet ismertetésével is alátámasztotta. Dr. Döcsakovszky Béla, Varga László és Kéri Mihály ezt követő hozzászólásai egyaránt arra utaltak, hogy ez a fedezet beépítésre kerül a költségvetés II. fordulós változatába. Kapcsolódó hozzászólás 6642. sz. alatt az Index összefoglalóban. 3.6 Képviselői keret Kovács Péter, – az általa egyébként támogatandónak ítélt - „képviselői egyéni keretek” visszaállítása alternatívájaként, felvetette a választókerületenkénti fejlesztési keret bevezetését: „… a helyi adóbevételekből nevesítendő összeg egy része az a egy ilyen kerületenkénti keretben kerüljön nevesítésre, mert így a választópolgárok érezhetik azt, hogy az őáltaluk befizetett adó az a saját, konkrét közeli lakóterületükön eredményez, - ha nem is valami óriás fejlődést, - nem gondolok itt nem tudom tíz milliós összegekre, de egy néhány milliós, minimális keret azért lehetne minden kerületben, hogy az ott legszükségesebb dolgokat meg lehessen lépni. És talán azt se kéne parttalanul engedni, - ahogy az a korábbi egyéni kerettel történt, - hogy tényleg az egyéni képviselő az abszolút belátása szerint akármilyen extrém módon rendelkezhetett efölött. Tehát akár bizottsági kontrollal, vagy testületi kontrollal is mehetne ez a képviselők javaslata alapján, de valamilyen ilyen keretnek azért léteznie kéne, hogy a valamilyen pénz a kerületekben is elosztásra kerüljön.” Dr Döcsakovszky Béla szerint a képviselői keretek fejlesztésre fordításával van csak a baj. Fejlesztési célokra még az 5-5 millió Ft is kevés lenne, együttesen számítva azonban rengeteg pénz menne el rá (15 választókerület 5 milliójával, az összesen 75 millió Ft egy évben). Szerinte az lehetne a megoldás, hogy félretesznek pénzt, amit a kerületekben használnak föl, a legégetőbb, a panaszokkal legjobban alátámasztott ügyekben, - ha lehet, - nagyjából egyenlően szétosztva, és ezt az egészet a Műszaki Bizottság (Városfejlesztési és Műszaki Bizottság) koordinálhatná. A fejlesztésekre szánt pénzt eddig is a választókerületekben használta föl a város – hol máshol tehette volna! Eddig is törekedtek a legfontosabb célokra fordítani, lehetőleg nagyjából egyenlően. A képviselő úr javaslata nyilván abból fakadt, hogy a tapasztalataik alapján nincsenek megelégedve az eddigi gyakorlattal. Úgy gondolhatják a képviselők, hogy a deklarált cél elérése a képviselői keretek valamilyen módon történő biztosítása esetén jobban elérhető. 4. A költségvetés kidolgozásának további munkamódszere, döntés az I. fordulós javaslatról Varga László a vita vége felé javaslatot tett a további egyeztetés módjára: „… Egy tiszteletteljes kérésem lenne az aljegyző úrhoz, illetve az irodavezető asszonyhoz, hogy a második forduló eredményessége ne korlátozódjék egyetlen megelőző megbeszélésre. Elsősorban az érintett szakbizottságokkal, de nagyobb összefüggésekben, ha szükséges, akkor – én úgy gondolom, hogy – a képviselőtársaim, akikkel egy képviselőcsoportban vagyok, szívesen vennék azt, hogy még a végleges megformálódást megelőzően is, akár egy vagy több alkalommal találkozzunk, és beszélhessük meg, hogy melyik alternatívát válasszuk a hivatal által előkészített lehetséges utak közül.” Segesdi János kérte, hogy az aljegyzői ígéretnek megfelelően, az egyeztetésen elmondott javaslataikból a befogadhatónak ítéltek kerüljenek is be. Kérte továbbá, hogy a befogadásra nem került javaslataik is jelenjenek meg, és lehessen róluk szót váltani a következő testületi ülésen, hátha a testület mégis be tudja fogadni őket. Dr. Döcsakovszky Béla a napirend vitája lezárásakor a további munkát elősegítendő, azt ígérte, hogy a szó szerinti jegyzőkönyvből minden javaslatot kigyűjtenek, és „… a frakció-egyeztetésre úgy megyünk, hogy ezeket a javaslatokat pontról-pontra végigbeszéljük, jó? Precízen behatárolható, hogy melyik milyen támogatottsággal bír? A frakció-értekezleteken – azt gondolom, - ezt meg tudjuk határozni. A hivatal készít új javaslatot, tovább húzza a kiadási tételeket, és tovább emeli a bevételi tételeket, ott ahol lehet, jó? Megpróbálunk egy konkrétabb javaslatot letenni, és a képviselő-testület akkor már csak azzal lesz kénytelen foglalkozni, amit nem talál elfogadhatónak, jó? Mert úgy látom, hogy egy ilyen opponensi szerepkör jobban megy a képviselő-testületnek, mint az, hogy konkrét javaslatokat tegyen – ez egyébként érthető a testületi jellegből …” Ezt követően a testület jelentős többséggel további tárgyalásra alkalmasnak ítélte az előterjesztést (23 igen, 3 tartózkodás – utóbbiak: Jakab Béla (a Pénzügyi Bizottság elnöke!), Kádár Kenese, Ujhelyiné Antal Ibolya (képviselő)). 5. Összegzés A több mint 2 órás vita eredményességét jól jellemzi, amit dr. Jackli Tamás aljegyző mondott a napirend tárgyalásának vége felé: „…Egy kicsit szomorú vagyok, mert még mindig nem tudom, hogy milyen költségvetést hozzak be februárra? Mert a testület nagyon szépen elmondott sok dolgot: azt már tudom, hogy hol kell 30 millióval emelni a soros előrelépések miatt, de hogy a bevételeket hol kell növelni, illetve a kiadásokat hol kell csökkenteni, azt még mindig nem tudom … valami iránymutatást, ha lehetne, kérnék.” Ebben teljes mértékben igaza van. A képviselők gyakran tesznek szemrehányást a hivatalnak: miért akarja helyettük eldönteni a lényeges dolgokat? A költségvetés pedig éppen arról szól, – lásd a polgármester szavait, - hogy egy évre előre meghatározásra kerüljön, mire költse a város a rendelkezésre álló bevételeket? Nos itt a helyzet! A hivatal kiszámolta, mennyi a reálisan beszedhető, rendelkezésre álló bevétel. Képviselői feladat lenne, - politikai/várospolitikai döntés, - hogy ezt a bevételt pontosan mire használjuk? Nem annyit, amennyit jó lenne, - annyit, amennyi rendelkezésre áll! Ha már nem jut mindenre, – sajnos ez az élet rendje, - akkor megmondjuk, eldöntjük, mi az, amire mindenképpen kell pénzügyi fedezetet biztosítani, és mi az amiről ebben az évben kényszerűen lemondunk, illetve amire kevesebbet fordítunk, mint amit indokoltan el lehetne költeni. Na éppen ebben a fontos kérdésben nem sikerült a képviselőknek döntésre kényszeríteniük magukat. Az első kör tehát nem nevezhető túl sikeresnek, – de talán majd a II. fordulós előterjesztés és annak vitája … Február 26-án kiderül: · Sikerül-e tartalmi egyensúlyt létrehozni a bevételi és kiadási előirányzatok között? Azaz: olyan költségvetést, éves gazdálkodási tervet összeállítani, amin belül a tervezett kiadásokat teljes egészében olyan bevételek fedezik, amelyek befolyása reálisan tervezhető – fiktív/technikai hitelfelvételek nélkül, „ha hiányzik, hát dobjunk rá x milliót az adóbevételekre” nélkül, „ha még ez sem elég, hát rakjuk rá a különbözetet az ingatlan értékesítési bevételekre” nélkül. · Sikerül-e felelősen végiggondolni, és tudatosan választani a következő alternatívák közül: „csináljuk úgy, mint eddig, vegetálunk, valahogy csak túléljük”, vagy valóban lépünk az infrastruktúra-fejlesztés, a helyi gazdaság, az adóerő-képesség növelése irányában, akár a működési költségek rossz, pazarló struktúrájának kikényszerített és konfliktusokkal terhes megvalósítása árán is? · Folytatjuk-e, a forgalomképes közös vagyon értékesítéséből a működési költségekre fedezetet nem adó bevételek kiegészítését, azaz a jövő felélését, vagy elhatározzuk – aztán meg is valósítjuk, - azokat a takarékossági, ésszerűsítési lépéseket, amiket később, a forgalomképes vagyon teljes felélését követően a muszáj amúgy is ki fog kényszeríteni ( csak akkor már mozgósítható tartalékok nélkül!)? Bízzunk abban, hogy a képviselő-testület tagjai és vezetői tisztában vannak a helyzettel, reálisan is értékelik azt, és felelős döntést fognak hozni ezekben a fontos kérdésekben! Érd, 2004. február 10.